A háború sújtotta Ukrajnában így dolgoznak a fuvarozók

Tavaly a logisztikai és szállítmányozási iparági szakértői még azt elemezték, hogy vajon milyen újabb változásokat hoz majd a 2022-es év a pandémia hatásai miatt, emellett az európai sofőrhiánnyal foglalkoztak. Arra senki sem számított, hogy újabb súlyos probléma, egy háború sújtja majd a szektort, és egy sor vis maior helyzet áll elő.

Sokakat érdekel, milyen körülmények között dolgoznak a közúti szállítmányozás szereplői a háború idején, hogy tudnak vagy próbálnak talpon maradni a megmaradt cégek. A Wall Street Journal riporterei utánajártak.

A 48 éves Szerhij Berestenko egyike azoknak a járművezetőknek, akik munkájukkal még életben tartják az orosz invázió által szinte lenullázott ukrán gazdaságot. Az ő munkája ad értelmet a még üzemelő gyárak és gazdaságok működésének. Ezen kívül kulcsfontosságú szerepet játszik a humanitárius segélyszállítmányok és a gyógyszerek eljuttatásában a fronthoz közeli, leginkább fenyegetett helyzetben lévő területekre is.

Szerhij szerint a háborús szállítmányozással „két probléma van: az első, hogy nem tudjuk, hogy elérjük-e a célt. A második meg, hogy ha elérjük, nem tudjuk, milyen állapotban fogunk visszatérni."

Vis maior helyzet: megszokott termékek helyett humanitárius szállítmányok mennek

Az ukrán kamionos cégeket egyre jobban sújtják a háború jelentette nehézségek, különös tekintettel az egyre súlyosabb üzemanyag-hiányra, amely most már komolyan veszélyezteti a működésüket. Az ország olajfinomítóját és üzemanyagraktárát a közelmúltban érő orosz rakétatámadások tovább csökkentették az ukrajnai üzemanyag-kapacitásokat, és azzal fenyegetnek, hogy ellehetetlenítik az étel-, gyógyszer- és áruszállítást.

Olexandr Poljukovics, Szerhij főnöke április elején már úgy rendelkezett, hogy a cég alá tartozó kamionoknak még a határ lengyel oldalán meg kell tölteni az üzemanyag-tankjukat, hogy tovább tudják adni a felesleget a cég Ukrajnán belül feladatokat teljesítő járműveinek.

A két férfi a dániai székhelyű DFDS szállítmányozó és logisztikai vállalatnak dolgozik, amely a háború előtt főleg fémalkatrészeket, bútort és textíliát szállított Skandinávia és Ukrajna között, de február 24-e óta a szállítmányok nagy része orvosi és humanitárius segítség.

A cégnek egyszerre legalább 60 sofőrje van úton ilyen jellegű szállítmánnyal. A munkatársaik április elejéig 800 szállítmány orvosi eszközt és gyógyszert juttattak célba. Ezekért az ukrán kormány az üzemanyag-költség megtérítésével, és egy, a sofőrnek szánt 20-40 dolláros tiszteletdíjjal fizet.

A legnagyobb gond az üzemanyag-hiány

Ukrajna a finomított üzemanyaga 70 százalékát Oroszországból és Fehéroroszországból vette a háború előtt, míg a nyersolaja nagy része Azerbajdzsánból származott. Az olaj eddig tengeri úton, Odesszán keresztül jutott el a kremencsuki finomítóba. Odessza orosz blokád alatt állt, a kremencsuki finomítót pedig rakétatámadás érte. A hiányokat az ország jelenleg vasúti szállítással igyekszik pótolni.

A tengeri blokád egyrészt korlátozza az erőforrásokhoz való hozzáférést, másrészt viszont növeli a közúti fuvarozás szükségességét, mivel az eddig tengeri úton érkező szállítmányoknak most Lengyelországon és Románián át kell utat találniuk az országba.

Egyre magasabbak a szállítási költségek

Egyes ukrán gyárak és mezőgazdasági cégek azzal is szembesülnek, hogy a hatalmas humanitárius terhelés miatt csökkentek az áruszállítás kapacitásai. Ha nagy nehezen sikerül szállítót találni, az árak a korábbiak két-háromszorosára rúgnak.

Olexandr Jakovenkó, az EnlivUA odesszai szállítmányozó vezetője arról beszélt, hogy a nemzetközi szállítmányozás magasabb díjai teszik lehetővé az önköltséges segélyszállításokat. Ugyanakkor a nemzetközi áruszállításban plusz költséget jelent az, hogy a szállítmányokat senki sem hajlandó biztosítani, így konténerenként átlag 5 000 dolláros letétet kell fizetniük, amit ők jelenleg átvállalnak az ügyfeleiktől.

Így az EnlivUA bevételei épp elégségesek a mintegy 220 munkatárs fizetésére, akik Ukrajna-szerte folytatják a munkát még olyan helyeken is, ahol rendszeresek a rakétatámadások. Jakonvenkó kifejezetten büszke sofőrjeire, akik egyhangúlag vállalják az ország keleti felébe szóló fuvarokat.

A DFDS sofőrje, Szerhij Berestenkó elmondta, hogy a háború előtt egy Kiev-Dnyipró út 7 órát vett igénybe, de most a katonai ellenőrző pontok ezt 18 órára nyújtják. Elmondása szerint az utak nagyrészt üresek, a katonai járműveken kívül alig látni polgári személyautót. Éjszakánként a városokon kívül, az ellenőrző pontok közelében szokott megállni aludni, ahol gyakran hallja az ágyúzást és a rakéták becsapódását. „Ezt az érzést nem lehet elmagyarázni" - mondja. „Ezt csak megtapasztalni lehet."

Szerhij Berestenkó Borodyankában lakott, az orosz sereg által az egyik legsúlyosabban bombázott településen. Az otthona megsemmisült, és felesége jelenleg 20 éves fiával a magyar határ közelében él belföldi menekültként. Szerhij azt mondja, aggódik miattuk, de munka közben csak arra gondol, hogy a szállítmány minél előbb célba érjen.