Digitális, analóg vagy valahogy mégis hibrid? A digitalizáció mértéke a közúti áruszállításban

Van még egyáltalán valami újdonság a „digitalizáció a közúti áruszállításban” témakörben? Kille professzor szerint van. A digitalizációt ugyanis még nem mindenki érzi eléggé a magáénak. Elsősorban olyan példákat kellene kiemelni, amelyekben kis- és középvállalkozások hajtottak végre sikeresen digitalizációs projekteket. A bátrak példát mutathatnak a többi vállalatnak arra, hogy megéri megtenni a digitalizáció fokozására irányul, elkerülhetetlen lépést.

A digitalizált csoporttal vagy a többséggel kell tartani? Vagy mégis inkább a rossz példával járókkal?

 

A számos ezzel foglalkozó felmérés és tanulmány eredménye ellenére én mégis úgy gondolom, hogy a logisztika összességében nincs ellene az innovációnak, és nem érdektelen a digitalizáció kérdésében sem. Ez az én – számos logisztikai szolgáltató vállalattal folytatott párbeszédből leszűrt tapasztalatokon alapuló – személyes benyomásom. A logisztikai felmérések esetében mindenképpen fontolóra kell venni egy valamit: A németországi logisztikai szolgáltató piacon több tízezer vállalat van jelen – egészen pontosan 70 000, beleértve a 12 500 futár- és csomagküldő szolgálatot is. Közülük 35 000 vállalat vesz részt közvetlenül a közúti áruszállításban (a futár- és csomagküldő szolgálatok nélkül, amelyek a struktúrájuk miatt különleges helyzetben vannak). Ezek ugyan a logisztikai szolgáltató piac 50 százalékát jelentik, a forgalomnak azonban csak mintegy 20 százalékát tudhatják a magukénak. Ez jól látszik a „Top 100 der Logistik” (A 100 legkiemelkedőbb logisztikai vállalat) tanulmányban szereplő struktúrán is: A több mint 50 millió euró forgalmat elérő vállalatok száma 200–250. A szolgáltatók 99,5 százaléka kis- és középvállalkozás.

 

A fő ok biztosan nem ez a felosztás, mivel bizonyos ágazatokban, amelyekben hasonló a struktúra, a digitalizáció mértéke sokkal nagyobb. A szóban forgó az ágazatok azonban legtöbbször IT-kötődésűek vagy médiaorientáltak. Az összes többi, kisvállalkozások által jellemzett, hagyományos gazdasági ágazat hasonló kihívásokkal küzd, mint a logisztika.

 

A lényegre térve: A logisztikában a digitalizáció hasonló mértékű, mint pl. a kereskedelemben. Számos olyan vállalat van – különösen ilyenek az e-kereskedelmi szereplők – akik felrázzák és forradalmasítják a kereskedelmet. Ennek leginkább a belvárosi, elsősorban kis- és mikrovállalatok által működtetett hagyományos kereskedelem issza meg a levét. Ebben az esetben is felismerhetők párhuzamok: Az ilyen kereskedőknek vagy a pénzügyi lehetőségük nincs meg, vagy pedig a gyakorlati jártasságuk hiányzik ahhoz, hogy megvalósíthassák a szükséges és a vásárlóik számára fontos digitalizációt.

 

 

 

Osztálybeli különbségek? A pénzügyi tényező

 

Hasonló a jelenség a logisztikai szolgáltató piacon is. Míg a legalább 100 millió eurós forgalmú nagyobb logisztikai szereplők kísérleti projekteket és digitalizációs kezdeményezéseket indítanak, a közúti áruszállítással foglalkozó kisvállalkozások ugyancsak nem rendelkeznek az ezekhez szükséges anyagi lehetőségekkel és gyakorlati jártassággal. Egyetlen tesztelő, aki azt vizsgálja, hogy egy adott eljárást ki lehet-e terjeszteni egy egész vállalatra, abszolút értékben egy fix beruházási költséggel jár, amely nem igazán függ a vállalat méretétől. A forgalomhoz vagy a teljes beruházási költségvetéshez viszonyítva ez az összeg a nagyvállalatok számára elenyésző mértékű lehet, míg a kis- és középvállalatoknak akár jelentősen is megterhelheti a büdzséjét. Ennek megfelelően a 100 legkiemelkedőbb logisztikai vállalatnál rendkívül magas a digitalizáció mértéke más ágazatokhoz viszonyítva. A digitalizáció mértéke a többi 99,5 százalékot képviselő logisztikai vállalat esetében a fent nevezett okokból azonban nagyon alacsony.

 

 

Mennyiség és minőség: a középvállalkozások bevált gyakorlatai

 

Ezért nem szabadna ezen sajnálkozni vagy leereszkedően beszélni a logisztikáról, miszerint az ágazat különösen a közúti áruszállításban tevékenykedő vállalatok magas száma miatt kevésbé innovatív és maradt le a digitalizációban. Ehelyett olyan példákat kellene kiemelni, amelyekben kis- és középvállalkozások hajtottak végre sikeresen digitalizációs projekteket, vagy élvezik annak előnyeit. Az ilyen példákból a hasonló adottságú vállalatok erőt meríthetnek ahhoz, hogy a bevált gyakorlatokat alkalmazva mégis nekivágjanak a digitalizáció fokozására irányuló elkerülhetetlen lépésnek.

 

Osztálykülönbségek nélkül: haladjunk együtt

 

Ez kiváló záró felhívás lenne. Hadd fűzzek azonban hozzá még valamit: Az egyetlen, és ebben az esetben fontos különbség a hasonló gazdasági területekhez, pl. a kereskedelemhez képest azonban az, hogy a logisztikában a legtöbb kis- és középvállalat különböző hálózatok tagja. Sok partner bocsát rendelkezésre olyan eszközöket, amelyek főképpen a fuvarozó vállalatokat integrálják digitálisan. Az, hogy ez különböző okok, pl. bizonytalanság, félreértések vagy közöny miatt nem egészen optimálisan működik, már más tészta. Ami viszont egyértelműnek tűnik: Az ügyfél – függetlenül attól, hogy szállítmányozóról vagy rakománykezelő vállalatról van-e szó – a kereskedelemmel ellentétben lehetőséget ad a digitalizációban való részvételre. Legyen az akár egy adott platformhoz mobiltelefonos alkalmazásokon keresztül történő csatlakozás, vagy egy telematikai rendszer és az ügyfél IT-rendszerének integrálása. A logisztika szélesebb körű digitalizációjának lehetősége – különösképpen a közúti áruszállításban – adott. Csak közösen élni kell vele.

 

 

A vendégszerzőről:

 

Prof. Dr. Christian Kille a Würzburg-Schweinfurt Főiskola kereskedelmi logisztika és tevékenységmenedzsment szakterületen dolgozó professzora és a Müncheni Műszaki Egyetem előadója. A logisztika tudósa a gazdasági utánpótlás oktatása mellett logisztikai trendkutatással is foglalkozik. Ágazati szakértőként a logisztika fejlődésével kapcsolatos előrejelzésekkel segíti németországi egyesületek és minisztériumok munkáját. Vegye fel vele a kapcsolatot a LinkedIn vagy a Xing oldalán.